A beszédészlelés- és megértés zavarai

Meghatározás

A beszédészlelés az a készség, mely lehetővé teszi az egyén számára, hogy beszédhangokat, a beszédhangok egymáshoz kapcsolódását, hosszabb hangsorokat felismerjen, és képes legyen arra, hogy az elhangzásnak megfelelően megismételje ezeket. Ennek a készségnek köszönhető, hogy a gyermek megtanulja anyanyelve szavainak hangzását és egyre több új szó (hangsor) felismerésére lesz képes. Ha ebben a folyamatban zavar jelentkezik, akkor hatással lesz a gyermek artikulációjára, a szókincs alakulására, a grammatikai struktúrák felismerésére. Ez szegényes beszédprodukcióhoz, az írott nyelv elsajátításának nehézségéhez, az idegen nyelv elsajátításának problémájához vezet.

Beszédmegértésen az elhangzó szavak, szókapcsolatok, mondatok, mondatsorozatok jelentésének, tartalmának megértését értjük. A beszédmegértési zavarok tanulási zavarokhoz, csökkent iskolai teljesítményhez vezethetnek, s végigvonulhatnak a gyermekkoron, sok esetben még fiatal felnőttkorban is fennállhatnak. Gyermekkorban inkább viselkedési zavarokkal, idősebbeknél deviáns magatartással járhatnak együtt, közvetlenül érinthetik az egyén kognitív szintéjnek fejlődését és a személyiség alakulását, a szükséges korrekciót tehát minél korábban érdemes elkezdeni.

Okai lehetnek

• Biológiai tényezők:
  szervi eltérés
  működésbeli tényezők
  - beszédszervek zavara (szerzett vagy örökletes)
  - halláscsökkenés
  - az idegrendszer zavarai
  - pszichés zavarok
  - alkati eltérések
  - egyéb testi eltérések

• Környezeti tényezők:
  -beszédben ingerszegény környezetű
  -rizikótényezők:
  - koraszülöttség
  - nem normál lefolyású szülés
  - szülési sérülés
  - szülési rendellenesség
  -2 éves kor után induló beszéd
  -feltűnően lassú beszédfejlődés
  -a beszédprodukció hibája
  -hallássérülés
  -hosszan tartó hurutos állapot
  -családban előforduló problémák a beszéd és nyelv területén
  -tartós elszakadás a családtól

Tünetei - figyelemfelhívó jelek

Óvodáskorban:

• érthetetlen, "halandzsa" beszéd
• makacs, elhúzódó pöszeség
• kérdésekre nem megfelelő válaszok adása
• nem veszi észre, ha a nevét mondják, szólítják (auditív alak-háttér megkülönböztetés)
• zavarja mások hangos beszéde (auditív inger felvételének zavara)
• szereti, ha a TV hangosabban szól illetve a környezete hangosabb
• figyelmetlennek, feledékenynek tűnik

Óvodás- és iskoláskorban:

• gyakran megkérdezi: "mi van?"; "mit mondtál?"
• a másik gyereket figyeli, ha szóban közölték, mit kell csinálni
• nem köti le a figyelmét a mesélés
• nem tudja megismételni a hallottakat
• nem képes megtanulni a verseket, dalokat
• rosszul énekel, "botfülű"
• hamar kifárad (a zajos környezetben)
• diszgrammatikus mondatok jellemzik beszédét
• beszédmegértése vizuális és mozgásos kíséret (segítség) mellett megfelelő
• hosszabb szavakban felcseréli a hangokat, szótagokat

Iskoláskorban:

• rendszeresen elfelejti, mi a házi feladat
• nagyon lassan dolgozik, a másikat figyeli
• sokat kérdez, visszakérdez
• tollbamondásnál lassú, sokat hibázik, szavakat, hangokat felcserél, helyettesít
• helyesírása gyenge, nem teszi ki az ékezeteket
• nyugtalan, figyelmetlen, feledékeny
• hallás után nehezen jegyez meg dolgokat
• fejszámolásban gyengébb, mint az írásbeliben

Forrás:
Dr. Gósy Mária: A beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése óvodásoknak, Nikol GMK, Budapest, 1994.
Dr. Gósy Mária: A beszédészlelés és a beszédmegértés fejlesztése (szóban, írásban) iskolásoknak, Nikol GMK, Budapest, 1994.
Gyógypedagógiai alapismeretek, szerk.: Illyés Sándor, ELTE BGGyF, Budapest 2000.
Logopédia, szerk.: Salné Lengyel Mária, Országos Közoktatási Intézet, 2004.