A béka meséje

Egyszer volt, hol nem volt, mégis volt három gyermek. Két fiú és egy kislány. Játszani mentek a tóhoz. A tó sekély vizű volt, sás, nád nőtt a szélén. A tóparton virágok virultak, kékek, pirosak sárgák, pompáztak a dús fű között. A köveken, a parton apró gyíkok futkároztak vidáman.

A víz szélén, széles lapuleveleken békák napoztak. Az egyik béka sárga volt. A másik béka kicsi volt, és pontosan olyan zöld, mint a lapulevél, amin üldögélt. A harmadik béka nagy és barna színű volt. Éppen készülődtek, hogy békakoncertet adjanak a tó lakóinak, amikor a legnagyobb fiú azt mondta:

­­­- Gyerekek! Játszunk célbadobást! Aki eltalálja valamelyik békát egy kővel, az lesz a győztes!

- Ne játszunk ilyet! - válaszolta a kislány.

- Nézzétek, milyen szépek! Az a sárga a barna csíkocskáival, olyan, mint egy ékszer! Az a zöld, milyen aranyosan kicsi. Az a nagy barna, milyen haragosan tud nézni! Ne játszunk ilyet!

Ám a másik fiú már gyűjtötte is a köveket! A gyíkocskák riadtan bújtak meg a nagyobb kövek réseiben.

Kezdődött a verseny! A nagyobb fiú célzott, a sárga béka lefordult a lapulevélről, elnyelte a tó vize.

Célzott a kisebb fiú, talált, a kis zöld levelibéka ott maradt a levélen élettelenül.

Újra készült célozni a nagyobbik fiú, mikor hallj csodát! Megszólalt a nagy barna béka:

- Fiú, fiú! Tudod-e, hogy ami játék nektek, az a halál nekünk?

Mit gondolsz, kedves kis olvasóm, mit válaszolt erre az a nagyfiú?

Forrás:
Tündérliget - Virtuális óvoda és iskola